A fontosabb arányossági követelményekkel kapcsolatban a már említett sztenderd világosan rendelkezik, vannak azonban olyan szempontok, amelyekrõl a hivatalos fajtaleírások nem beszélnek. Sokat emlegetik a "harmonikus testfelépítés" fogalmát, ezért érdemes közelebbrõl megvizsgálni mitõl is arányos, mitõl harmonikus ez a fajta. Ebben a dolgozatban három fontos arányossági követelménnyel fogunk foglalkozni, azért mert ezek befolyásolják a legszembetûnõbben a küllemet és a mozgást.

1./ A gerincoszlop azon szakaszát, amely a mar kezdetétõl a faroktõig terjed, felsõ vonalnak nevezzük. Ezen a felsõ vonalon három jól elkülönülõ szakaszt különböztetünk meg. Ez a három szakasz a hát, az ágyék és a far, és ennek a három szakasznak a hossza úgy aránylik egymáshoz, mint 2:1:1.

2./ A lapockán és a medencén illetve azok képzeletbeli hossz-tengelyén átfektetett egyenesek a hát felett metszik egymást és egymással derékszöget zárnak be. A fenti metszéspontból a talaj irányába bocsátott függõleges egyenes áthalad, a kutya súlypontján.

3./ A vállizület és a medence izület között húzott egyenes, illetve az A-B szakasz, párhuzamos, a könyék és a térdizületen átfektetett egyenessel, illetve a C-D szakasszal.

 Azzal mindenki tisztában van, hogy az emberi érzékszervek nem tévesztendõk össze szögmérõvel, vonalzóval. Az is világos, hogy a fenti három pontba foglalt követelményeket nem kõbe vésebb törvényekként kell kezelni. Arra kívánok rávilágítani, hogy a tenyésztési szelekció során, valamint a küllemi bírálat alkalmával milyen szabályszerûségek segítenek bennünket, az arányos és szép schnauzerek kiválasztásában.

Most pedig térjünk ki arra is, hogy a három követelmény alkalmazása a küllemi szempontokon kívül milyen gyakorlati dolgokat rejt magában. Ezt is a már fentebb alkalmazott pontbeosztás köré csoportosítjuk:

1./ A felsõ vonal ily módon való vizsgálatából kitûnik, hogy a felsõ vonal fele a háti szakasz. Egyébként is jó ha hosszú a hát, hiszen a gerincoszlop, ezen szakaszához kapcsolódó bordák stabillá, szilárddá teszik a kutya testét, megfelelõ helyet biztosítva a szívnek és a tüdõnek.
Fontos követelmény schnauzer esetében a rövid, jól kötött ágyék és az ágyékkal azonos hosszúságú far. A fentiek érvényesülése esetében stabil az állás és mozgásban nem jelentkezik semmiféle rezgés a háton. A mozgás irányába ható tolóerõt nem töri meg, nem gyengíti a hát lengésébõl származó felesleges, függõleges, ún. oszcilláló,rezgõmozgás.

2./ Ha a lapocka és a medence egymáshoz viszonyított szöge kilencven fokra adódik könnyen belátható, hogy a gerincoszlop eleje és a vége szimmetrikusan van alátámasztva. Ebben az esetben a kutya számára nem kényelmetlen az állás, a kutya "lábait" kiállítás közben nem kell minduntalan állítgatni a kutya saját maga képes sztenderd módon beállni.

Mozgás közben a kutya fizikailag úgy viselkedik, mint a metszésponti tengelyen két irányban szimmetrikusan lengõ inga, a mozgás ettõl kiegyensúlyozott és gördülékeny.

3./ A két párhuzamos egyenes követelményére az alábbiak adhatnak magyarázatot.
Ez a feltétel csak abban az esetben teljesülhet, ha a felkarcsont hossza, valamint a combcsont hossza ideális arányban viszonyul egymáshoz. Egyben a vállizület és a medence izület szögei is úgy aránylanak egymáshoz, hogy a párhuzamosság kiadódjon. Ekkor valósulhat meg az is, hogy megegyezik ügetés közben az elülsõ és hátulsó végtagok lépéshossza, azaz létre jön a mancsból, mancsba lépõ szinkronozott, diagonális mozgás.

Kiegészítésként meg kell említeni, hogy a közölt hármas feltétel rendszeren kívül számos, további szempontról lehet még beszélni. A kutyák anatómiájának biometriai úton történõ elemzése tárgykörében több cikk is megjelent az FCI magazin hasábjain más kutyafajták vonatkozásában is.

Pettkó Csaba